THE END


...érdekes érzés nézni a statisztikát, ahogy apad, mióta nem írok... 

...ahogy szép lassan meghal itt ez a hely...

...volt idő, amikor azt gondoltam, sosem leszek képes erre...

...hogy nincs az a gáz helyzet, ami arra kényszerítene, hogy lehúzzam a rolót....

...hogy a kedves időtöltés, ami annyit adott önismeretben, szórakozásban, érzésben, hogy megszakadhat egyáltalán a folyamatossága...

...párszor vészesen megközelítettem a végét...

...egész pontosan eddig kétszer, s már akkor se hittem, hogy ez történhet... 

...most nincs tovább...

...a három, az már igazságot takar...

...soha a kicseszett életben nem gondoltam volna, hogy EZÉRT kell majd itt elköszönnöm...

...olyanok miatt, akiktől a legkevésbbé vártam...

...most már nem bánom...

...felnőttem. megint kicsit. megint egy időre. a következő felnövésig...

...már nem fájnak ezek a redvásszagú csalódások...

...éppen merőlegesen keresztülhúzzák a négyesével sorakoztatott többi strigulát...

...strigulák vagytok ti. persze a nem tisztelt kivételekről van szó...

...túlbecsült szánalmas strigulák...

...nektek nem írok még apróhírdetést sem...

nyílvánvalóan nem hagyom abba. nyílvánvalóan nem tudom a legtöbbekkel közölni, akik esetleg szerettek visszajárni, hogy hol folytatom. hisz az olvasók nagyobb hányada örökre inkognítóban maradt. talán a véletlen majd megint "odakattint". nem tudom. az biztos, hogy ez itt meghalt. most nem kicsit.

...végleg...

...és kibaszott nagy álszent hazugság lenne, ha azt mondanám,

hogy nem esik kibaszottul rosszul...


döjend

 
visszaszámlálás indul.
 

egy kis nyugalmat akarok mosmááár!


el szulinapo el towero

 

Boldogot, Freud! :)

 


p.s: tényleg ők játszák, csak ez a galád blog a képet lassabban közvetíti, viszont itt az eredeti géppuskakezű csaapat! :) - > http://www.youtube.com/watch?v=zTHgDQFnMZc

p.s 2: igen, még mindig nem linkel nekem ez a .... drága.

 


water - blue king brown

 

http://www.youtube.com/watch?v=qJVoslo_xdM 


egy muzsik s a hangja

 
az túlzás hogy jó volt. az is, hogy nem. bár nem volt reszortod, biztonságérzetet keltettél. bár nem volt cél, gyengéd voltál. bár nem volt várt, gyengéd voltam. két billentyű dobban a húron. vannak akkordok, amikben jól szólnak együtt, vannak akkordok, amikben hamisan. voltak melléütések. néha jött a verse, már-már katartikus a túlzás. aztán ottmaradt a közönség a vákuumtól vérző füllel. bőrsejtek illata öltött izmos védelmet, s két borda közt bújócskáztál szégyenedben, mikor mellé-mellé koppant egy A mol. tisztán természet. semmi ész. a hiánya pont a hiányát egyenlítette ki. abszurd és lázító. forró jó. forró rossz. összevissza kalimpálsz a zongorán, csapkodod, teli tenyérrel ütöd. majd a billentyűk egyszercsak elhajolnak. úgy hullámzik a zebrasor, hogy pont akkor érjen lendülő perifériáidhoz, mikor jó. mikor szólam. már a zongora játszik rajtad. egy bősz, katartikus, kölcsönhatásos túlzás. alternatív muzsika, vájt fülnek való talán. vagy pont hogy vájatlannak? az túlzás, hogy jó volt. az is, hogy nem.
 
 

first date

 

mohikán macám hatására kezdtem az emlékeim közt kutatni, aztán ezt találtam. legeslegelső randi: oviban egy szív alakú papírra leírtam, hogy én szeretem őt és ezért a férjem lesz. az élete ezen része lerendeztetett. odaadtam neki a szív jegyzettömbbel együtt, ha esetleg szerelmes üzenetet írna nekem szív alakú papírra... kézenfogtam és felcipeltettem magam a lépcsőn, aztán úgy tettem, mintha nem tudnám, hogy nem a szerelemtől ájult, ellenben úgy, mintha igen. szorosan (nem volt menekvése) átöleltük egymást és feküdtünk az ágyon, hátha belehalunk a szerelembe. aztán még mondtam olyat is, ha ezek után elmegy a fiúkkal focizni, elválok.

erre elvitt magával focizni.

(na, azóta se akadt hozzáfogható...)

ps: utolsó infóm sanyikáról, hogy nem nagyon műkszik a magánélete...

 


:nyom:jel:ölés:



még nem túl véső

 
vajon, ha a szobornak szánt márványtömb, vagy ne is legyünk ilyen kispolgárian álszentek! mondjuk fatörzs... nyírfatörzs esetleg... az egyetlen faféle igazi könnyekkel. édes könnyekkel. szóval, ha elmondhatná a szobrásznak, hogy mit faragjon belőle, mit kérne?
 

ti tok


te titokban a barátom vagy. én titokban a barátod vagyok.

mindketten tudunk róla. de titok.

 

neked titokban voltam a barátod, míg meg nem szerettelek. 

de aztán te titokban a barátom lettél. már nem szerettelek.  

s mikor már nem voltál a barátom, rájöttem, mégis szerettelek.

s az egészről egyikünk se tudott.

 

téged csodállak. ezért szeretlek. de lehet, hogy fordítva.

azt hiszem, tudsz róla.

tőled félek. te biztos nem tudsz róla.

 

téged szeretlek, s egyben utállak, a barátod vagyok, bár nem lehetek,

te a barátom vagy, és sose leszel. tudok róla, de nem tudom,

hogy nem tudom azt, hogy te is tudod.  

 

te titokban ismersz. nem tudok róla.

te titokban sem ismersz. sajnos csak én tudok róla.

 

téged  titokban szerettelek. nem tudsz róla.

téged titokban szeretlek. lehet, hogy tudsz róla.

téged titokban szeretni foglak. remélem, tudsz majd róla.

 

és te ki vagy??

 

 

Belső titkok ajtaja
zárva.
Magam -
előtt is.

Kilincse fémje
fekete.
Kezek -
szennyezik.

Sátrat verek
előtte.
Egyszer -
kinyilik.

Úgyis.
 
   

 


tea, simi, miegymás...

 
beteg vagyok és ápoló-tlan...
(se tea, se simi, se miegymás. mi egy más, mi egymás, miegy más, miegymás...)
 

mechani kuss

 

néha élethaláltdöntő intenzítással tör rám az érzés, ha azonnal, abban a szent ezredmásodpercben nem nyújthatom ki a lábam, akkor eltörik a térdem. ez csak színházban ciki. meg néha vezetés közben. a testem gyártja a drámát. 

 


a vágy villamosás közben...

 

P: jössz pénteken reggel?

én: nem tudok, melózom... de azért megpróbálom kicsit csúsztatni, hátha.

P: azért, ha tudsz gyere, mert annak nagyon örülnék.

(racionális  csönd)

P: kérhetsz cserébe bármit! :)

P: BÁÁÁÁRMIT!

(search...search...izzadós csönd, tekintetemmel keresek valamit a szoba felső légterében)

én: báááármit? 

P: igen!!

(hmmmmögős csönd)

(már csak csönd) 

én: basszus, nem tudom, mit kérjek. 

 


ijedtség

 

pipacsomtól kaptam tegnap egy verseskötetet. kiss judit ágnes. irgalmasvérnő. miután elmagyarázta, mi is az a vérnő, én pedig elégedett voltam a válasszal, beleirkálta, hogy egy nőnek, aki néha vérnő, de néha irgalmas is. mondjuk, elsőre iZgalmasnak olvastam. hja, a freudi el-olvasások. meg a kompenzálás.

aztán beleolvastam. mint mindig, ráérzésből rögtön azt, ami egy életre a kedvencem lesz. már csak azt nem tudom, hogy a jóegoistához híven magamra vonatkoztatott pár sort múltmagamra vagy jelent (éktelen) viselő magamra barázdáljam?

"mint mikor kihagy a szívem

úgy rémülök meg ha néha egy-egy

másodpercre elfelejtelek "


zsáklak

 
nincs rend. semmilyen értelemben. ezért ma nagytakarítok. veszek egy gigaóriás műanyagzsákot, és sorba minden fölösleges, régi, ottfelejtett, zavaró, beazonosíthatatlan kacatot beleveszejtek a sötét mélyébe. a mosatlan még elbírálás alatt van. zsák vagy cselekvés. najó, tudjuk, hogy ez csak gondolatjáték. a teraszról fogom egyesével ledobálni. viszont van itt jegyzet, amihez sok szorongás, néha könny, de főleg drága idő tapadt. van joghurtos pohár, pillanatnyi hedonizmus tiszavirágéletű kegyeltje. van csokispapír: a kedves, a barát, a társ, aki nem sajnál a szeretetéből. van szövegkiemelő. még vár a szövegre, amit majd kiemel. addig meg úgyis kiszárad, kidobom. lesz új. van kiszáradt virágcsokor. giccses szívvel. csak ottmaradt. még annyit sem tudhat magáénak, hogy érzelgésből vagy nosztalgiából. egyszerűen beleépült a terasz hangulatába és kapott egy kis alamizsnikus "majd"-ot. papucs, ásványvizes palack, egy sarokbahajlott kardigán. jóna, kicsit fellóg a fotel karjára. van parfüm meg orrspray, lehet néha összecserélem a nagy siettségben. egy nagy ajax a konyhaasztal köralakú üvegén. bevetésre vár. már néhány napja. (jó dolog ez a relativitás azért.) fogom majd a gumikesztyűt és a szivacsot, porszívócsövet, partvist, s mint egy precíz sebész, rendezek egy óriás műtétet. megrendeltem ugyan a napalmot is, de az adminisztráció időt igényel. nembaj, ott lesz vésztartaléknak. centiről-centire fogok végighaladni parkettán, gondolaton, konyvgerincen, neveken, pohárszéleken és idegszálakon. játszok majd rajtuk dallamot aláfestésnek. olyan furcsa, de édes érzés a nedves ujjaddal körözni a pohár szélén. valami ősit vált ki. ááá, ezt a részét kihagyom. ehhez le kéne vennem a gumikesztyűt. s akkor oda a műtéti sterilitás. a könyvektől félek. meg a dobozaimtól. azokat nem lehet csak ronggyal letakarítani. azokat szemmel, szívvel, lélekkel szokás átbogarászni. még a betűszárak végén lévő kis bogyót is át kell polírozni. mák vagy pech, de annyi időm nincs. este jön a tulaj, hogy odadjam neki a keresetem kétharmadát, amiért privát szemétgyűjtőhellyé avanzsálhattam (degradálhattam?) egy trendi család orra elől az újépítésű kétszobás teraszát. a maradék egyharmadból szombaton iszom etyeken. mondjuk azért az fricska, hogy a műanyag nem bomlik le. akkor most ne kössem be a zsák száját?...
 

pepita

 

sorban teljesítek olyan dolgokat... amikre nem is készülök fel.

sorban bukom be olyanokat... amikre ezerszeresen túlexponáltan felkészültem vagy ugrásrakész vagyok.

vagy - nem is bukom be őket... az esélyt sem adom meg nekik.

most akkor mi van?

 


te kint, éj

 

altruista jobbra csobbant.

nem lebecsülni, bodzát áztat a speiz-ban....

 

 


perifériáció

 

...ha rossz irányba állsz a világ elején,

tévedésből azt hiheted,

hogy ez a világ vége...

 


g(e)nóm

 
 
az van, hogy a vér néha pedig vízzé válik
 
 

te férfi, inged

 


 

szövetdomborzat lankás testmeleg ég - könyök - hajlat

egyik újj átfekszik a másikon - fáraó vagy nyári terasz -

mikor polcra behajtogatnak

néha magukra vesznek pedig

övék nem

vagyok megvasalnak égek kisimulok sztyeppe

begyűrnek s áporodik alattam fölöttem egy-egy a múlthétről

ruhaorgia - hullámzó lomb -

mindenki simogat mindenkit megfojtanak

de én ing vagyok

vasaltan dinamikusan kell egy vállfának

értelmet nyernem

mikor alászáll a hajnali köd a völgyben -

kiveszel a szekrényből

Ő közte és az ölelésed közt gyűrődjek össze

szeretném ha erre a pirkadatra - alkalomra

vennél fel

 


kiskertem

 

vagy Te, aki olasz alvilágot szégyenítő módon betonoztad be a tappancsaidat a lelkembe. a főhelyre. a kandelláber. nem tudlak kigyomlálni. kicsi vagyok hozzá. csak addig nem tudom elültetni az új palántáimat. idén se.

és akkor vagy Te, aki mint finomliszt szóródtál földem szemcséi közé. a legnagyobb kertésztudománnyal sem lehet kiszedni onnan.

ja, és vagy Te, a kertészek kertésze, aki előírásszerűen úgy műveled meg ezt a földet, mintha magad hoztad volna létre a legkisebb sejtjét is. unottan, profin szántogatod. lassan önműködő flórává válik...

óh, aztán vagy Te, aki bekerítetted a parcellát. a kerítés tükör. aztán elmentél, otthagyva a tükörképemmel. keresek, csak folyton egy zavart nő arcába botlom.

vagy Te, a futónövény. borostyán. komolytalan és tekintélyes, összevissza tekeregsz a kertemben. szabályozhatatlan vagy és kiírthatatlan. bár ahhoz sok idő kell, hogy összefüggő, szép látvány légy...

vagy Te, a kacs. ott maradt régről. kapaszkodik erősen. egy kis szépséghiba a mesterségesen természetessé épített kertben. nem tudok mit kezdeni vele. de kigyomlálni sem akarom.

áh. és végül Te. gaz vagy. a legértékesebb. az, akit ki szokás gyomlálni. remélem, sose teszek majd semmit a szokás kedvéért...

 


ördögi terv

 

 

na, ideje most aztán már értelmes dolgokkal foglakozni! mondjuk igázzuk le a világot vagy rendezzünk vérfürdőt!!!!

ezt a remek szösszenetet a braincrack -en szerváltam, amit pedig bab blogján találtam...

 

részemről ez az eredmény: 

A célod egyszerű: A tökéletes bűnügy végrehajtása.
Indítékod: az átlagnál egy kicsit erősebb benned a szadista gyönyörszerzési vágy.

Első Fázis:
Ideje hozzálátnod. Az első dolog, amit meg kell tenned: felkoncolni Máté Krisztinát és Havas Henriket. Ezzel felhívod magadra a világ figyelmét, az emberek megdöbbenve értesülnek érkezésedről. Ki ez a az ördögi géniusz ? - kérdezgetik majd megrettenve. Honnan a pokolból jött? És miért néz ki úgy, mint egy csupasz agy a dunsztos üvegben ?
 

Második Fázis:
Ha ezzel megvagy, a következő lépés: miszlikbe aprítani a gizai piramisokat. Figyeld meg, ezután mutáns véglények hordái szegődnek nyomodba, hogy parancsodra romboljanak és pusztítsanak. Neved eggyé válik azzal a szörnyűséggel, amit az emberek úgy emlegetnek, hogy: Patakvérrr!. Ezt suttogja majd halála előtt mindenki.
 

Harmadik Fázis:
Végül aktiválod titkos fegyvered: az apokalipszis-szettet , amely elhozza a politikusok igazmondási rohamát . Ezek után előbújhatsz űrállomásodból , a világ a lábaid előtt hever.


majd néha zavarnak kicsit a gondolataim az utadon...

 

Nes! ezennel megbízlak téged, hogy vigyázz nekem valaki fontosra. Magadra. :)

 

 


altr. rulz? please, don't do it!

nem a te hibád!

sírfelirat

 

Jövőhéten senkinek nem fogok ráérni.

Kivéve Téged.

 

p.s.: R.I.P. f.c.

 


virágmérgezés? kétlem.

...sajnos ünneprontó kell legyek, és ismételnem kell magam. vannak, akik csak többszöri szájbarágás után sem értenek meg dolgokat. illetve vannak olyan említésre nem méltó emberek, akik szuvas lelke örülhet, mert mégis megemlítem őket. ilyformán.

szóval az április 17-ei postom nem csak dühből írt tömör lényegét üzenem ismét azoknak, akiket alaptalanul túlbecsültem: egyébként kurvára kiváncsi leszek, mégis ki veszi majd magára...

"bárki, aki azt hiszi, hogy ezen blog írásai alapján ismer, kibaszottul nagyon téved!!!

bárki, aki azt hiszi, megsértett vele egy reális határt az életemben, kibaszottul alaptalanul öntelt a nagy felfedezésével. mert nem igaz.

bárki, aki azt hiszi, hogy semmit nem jelent ez nekem, az még inkább kibaszottul mellényúl.

bárki, akinek halvány lila fingja van arról, hogy milyen ez, és hozzávetőlegesen ki vagyok, saját emberi bizonyítványát szignálja alá a fantasztikus "felfedezés" -hez való hozzáállásával.

bárki, aki azt hiszi, nem törlöm az egészet, ha úgy tetszik, téved...

bárki, aki azt tapasztalja, tovább írom, biztos lehet benne, hogy nem csak a felszín és látszat miatt.

ha nem, hát annyit még, hogy értékes embereket kaptam a blogvilágból... nagyon is értékeseket. minden egyes kommentetek kedves volt nekem, kis csapat volt ez, össze-vissza, innen-onnan, több kis csoportosulás szélei egymásba keveredve, jó és rossz érzések, egy működő, energetikus egész....

és bárki, aki nem bárki, azt is tudja, ebből mi minden nem rá vonatkozik.

most ez kicsit elvesztette a varázsát. és nem ti vagytok az okai, akik fontosak voltatok benne.

hát ennyi."


és tudod mit, bzdmg, ha ebből az ismétlésből sem értessz, hát magasról sajnállak... de úgy igazán. 

lediplomáztam

 
 
  =)
 
 

memo ára

lassan már csak annyi gonosz órám maradt hátra az utolsó államvizsgámig, ahányan a heten voltak. ez azt jelenti, hogy relative, persze hangsúlyozottan relative nem sok időm maradt, hogy megmossam a hajam, kimossam az elfelejtett vizsganadrágomat, megtanuljak 300 oldalt, aludjak - legalább annyit, hogy azt éreztem, aludtam, ez 12 óra alatt még sose sikerült... - megkeressem a (szintén) elfelejtett vizsgacsekket a felsőfokon komponált kupiban, és persze elolvassak még vagy 20 blogot, 15 emailt, 5 cikket, néhány régi sms-t. gondolom az globálisan egyértelmű törvény, hogy ezutóbbiakat nem lehet olvasás nélkül törölni és most hogy az ezren túl vannak a bejövők (nem vicc), elkezdett morculni, hogy be fog telni a memóriája. mondanám neki, hogy az én memóriám már rég betelt, nyilván ezért nem tudok több 300 oldalt 2 nap alatt bevágni, továbbá a beérkező sms-eimet is fejben tárolni, dehát mindegy, a tárhely, az tárhely. mint ahogy a blogomnak is gyakorlatilag csordultig telt a tárhelye. nagy-nagy szeretettel várom szerencsém fenforgása esetén azt, aki segít egyedisablonossá tenni az újat... kap érte egy... hm... hm... ingyen tarotjóslatot! naaa??! :) már amennyire egy műszaki szakinak van erre fogékonysága... ja, megint a lehetetlen pasira török.

uccsó percben igaz, elég későn, de azon filóztam, hogy vajon ha felnyomnám a közigjogot egy blogra, mondjuk minden tétel egy bejegyzés... lehet rekordidő alatt be is vágnám, persze arra az elképzelhetetlen, tökéleteséggel kizárt, lehetetlen, abszurd esetre, ha nemerészeldadni isten úgy adódna, hogy visszatapsolnak... ahogy egy rossz memóriához illik. újra, és újra, mint egy emléket, ami nem kristályosodik ki. csak homályos és piszkál. engem bezzeg nem piszkált a kurva vizsganadrágom, hogy ne éjfélkor jusson eszembe, ugyan mossam már ki vizsga előtt... úgy döntöttem, magánbanonára felterjesztés egyidejű eszközlése mellett tőlem teljesen független, szerencsés jelnek tekintem. holnapra úgyis elfelejtem.


Régebbiek | Végére »

balinto 2006