...érdekes érzés nézni a statisztikát, ahogy apad, mióta nem írok...
...ahogy szép lassan meghal itt ez a hely...
...volt idő, amikor azt gondoltam, sosem leszek képes erre...
...hogy nincs az a gáz helyzet, ami arra kényszerítene, hogy lehúzzam a rolót....
...hogy a kedves időtöltés, ami annyit adott önismeretben, szórakozásban, érzésben, hogy megszakadhat egyáltalán a folyamatossága...
...párszor vészesen megközelítettem a végét...
...egész pontosan eddig kétszer, s már akkor se hittem, hogy ez történhet...
...most nincs tovább...
...a három, az már igazságot takar...
...soha a kicseszett életben nem gondoltam volna, hogy EZÉRT kell majd itt elköszönnöm...
...olyanok miatt, akiktől a legkevésbbé vártam...
...most már nem bánom...
...felnőttem. megint kicsit. megint egy időre. a következő felnövésig...
...már nem fájnak ezek a redvásszagú csalódások...
...éppen merőlegesen keresztülhúzzák a négyesével sorakoztatott többi strigulát...
...strigulák vagytok ti. persze a nem tisztelt kivételekről van szó...
...túlbecsült szánalmas strigulák...
...nektek nem írok még apróhírdetést sem...
nyílvánvalóan nem hagyom abba. nyílvánvalóan nem tudom a legtöbbekkel közölni, akik esetleg szerettek visszajárni, hogy hol folytatom. hisz az olvasók nagyobb hányada örökre inkognítóban maradt. talán a véletlen majd megint "odakattint". nem tudom. az biztos, hogy ez itt meghalt. most nem kicsit.
...végleg...
...és kibaszott nagy álszent hazugság lenne, ha azt mondanám,
hogy nem esik kibaszottul rosszul...
Boldogot, Freud! :)
p.s: tényleg ők játszák, csak ez a galád blog a képet lassabban közvetíti, viszont itt az eredeti géppuskakezű csaapat! :) - > http://www.youtube.com/watch?v=zTHgDQFnMZc
p.s 2: igen, még mindig nem linkel nekem ez a .... drága.
http://www.youtube.com/watch?v=qJVoslo_xdM
mohikán macám hatására kezdtem az emlékeim közt kutatni, aztán ezt találtam. legeslegelső randi: oviban egy szív alakú papírra leírtam, hogy én szeretem őt és ezért a férjem lesz. az élete ezen része lerendeztetett. odaadtam neki a szív jegyzettömbbel együtt, ha esetleg szerelmes üzenetet írna nekem szív alakú papírra... kézenfogtam és felcipeltettem magam a lépcsőn, aztán úgy tettem, mintha nem tudnám, hogy nem a szerelemtől ájult, ellenben úgy, mintha igen. szorosan (nem volt menekvése) átöleltük egymást és feküdtünk az ágyon, hátha belehalunk a szerelembe. aztán még mondtam olyat is, ha ezek után elmegy a fiúkkal focizni, elválok.
erre elvitt magával focizni.
(na, azóta se akadt hozzáfogható...)
ps: utolsó infóm sanyikáról, hogy nem nagyon műkszik a magánélete...
te titokban a barátom vagy. én titokban a barátod vagyok.
mindketten tudunk róla. de titok.
neked titokban voltam a barátod, míg meg nem szerettelek.
de aztán te titokban a barátom lettél. már nem szerettelek.
s mikor már nem voltál a barátom, rájöttem, mégis szerettelek.
s az egészről egyikünk se tudott.
téged csodállak. ezért szeretlek. de lehet, hogy fordítva.
azt hiszem, tudsz róla.
tőled félek. te biztos nem tudsz róla.
téged szeretlek, s egyben utállak, a barátod vagyok, bár nem lehetek,
te a barátom vagy, és sose leszel. tudok róla, de nem tudom,
hogy nem tudom azt, hogy te is tudod.
te titokban ismersz. nem tudok róla.
te titokban sem ismersz. sajnos csak én tudok róla.
téged titokban szerettelek. nem tudsz róla.
téged titokban szeretlek. lehet, hogy tudsz róla.
téged titokban szeretni foglak. remélem, tudsz majd róla.
és te ki vagy??
Belső titkok ajtaja
zárva.
Magam -
előtt is.
Kilincse fémje
fekete.
Kezek -
szennyezik.
Sátrat verek
előtte.
Egyszer -
kinyilik.
Úgyis.
néha élethaláltdöntő intenzítással tör rám az érzés, ha azonnal, abban a szent ezredmásodpercben nem nyújthatom ki a lábam, akkor eltörik a térdem. ez csak színházban ciki. meg néha vezetés közben. a testem gyártja a drámát.
P: jössz pénteken reggel?
én: nem tudok, melózom... de azért megpróbálom kicsit csúsztatni, hátha.
P: azért, ha tudsz gyere, mert annak nagyon örülnék.
(racionális csönd)
P: kérhetsz cserébe bármit! :)
P: BÁÁÁÁRMIT!
(search...search...izzadós csönd, tekintetemmel keresek valamit a szoba felső légterében)
én: báááármit?
P: igen!!
(hmmmmögős csönd)
(már csak csönd)
én: basszus, nem tudom, mit kérjek.
pipacsomtól kaptam tegnap egy verseskötetet. kiss judit ágnes. irgalmasvérnő. miután elmagyarázta, mi is az a vérnő, én pedig elégedett voltam a válasszal, beleirkálta, hogy egy nőnek, aki néha vérnő, de néha irgalmas is. mondjuk, elsőre iZgalmasnak olvastam. hja, a freudi el-olvasások. meg a kompenzálás.
aztán beleolvastam. mint mindig, ráérzésből rögtön azt, ami egy életre a kedvencem lesz. már csak azt nem tudom, hogy a jóegoistához híven magamra vonatkoztatott pár sort múltmagamra vagy jelent (éktelen) viselő magamra barázdáljam?
"mint mikor kihagy a szívem
úgy rémülök meg ha néha egy-egy
másodpercre elfelejtelek "
sorban teljesítek olyan dolgokat... amikre nem is készülök fel.
sorban bukom be olyanokat... amikre ezerszeresen túlexponáltan felkészültem vagy ugrásrakész vagyok.
vagy - nem is bukom be őket... az esélyt sem adom meg nekik.
most akkor mi van?
altruista jobbra csobbant.
nem lebecsülni, bodzát áztat a speiz-ban....
...ha rossz irányba állsz a világ elején,
tévedésből azt hiheted,
hogy ez a világ vége...
szövetdomborzat lankás testmeleg ég - könyök - hajlat
egyik újj átfekszik a másikon - fáraó vagy nyári terasz -
mikor polcra behajtogatnak
néha magukra vesznek pedig
övék nem
vagyok megvasalnak égek kisimulok sztyeppe
begyűrnek s áporodik alattam fölöttem egy-egy a múlthétről
ruhaorgia - hullámzó lomb -
mindenki simogat mindenkit megfojtanak
de én ing vagyok
vasaltan dinamikusan kell egy vállfának
értelmet nyernem
mikor alászáll a hajnali köd a völgyben -
kiveszel a szekrényből
Ő közte és az ölelésed közt gyűrődjek össze
szeretném ha erre a pirkadatra - alkalomra
vennél fel
vagy Te, aki olasz alvilágot szégyenítő módon betonoztad be a tappancsaidat a lelkembe. a főhelyre. a kandelláber. nem tudlak kigyomlálni. kicsi vagyok hozzá. csak addig nem tudom elültetni az új palántáimat. idén se.
és akkor vagy Te, aki mint finomliszt szóródtál földem szemcséi közé. a legnagyobb kertésztudománnyal sem lehet kiszedni onnan.
ja, és vagy Te, a kertészek kertésze, aki előírásszerűen úgy műveled meg ezt a földet, mintha magad hoztad volna létre a legkisebb sejtjét is. unottan, profin szántogatod. lassan önműködő flórává válik...
óh, aztán vagy Te, aki bekerítetted a parcellát. a kerítés tükör. aztán elmentél, otthagyva a tükörképemmel. keresek, csak folyton egy zavart nő arcába botlom.
vagy Te, a futónövény. borostyán. komolytalan és tekintélyes, összevissza tekeregsz a kertemben. szabályozhatatlan vagy és kiírthatatlan. bár ahhoz sok idő kell, hogy összefüggő, szép látvány légy...
vagy Te, a kacs. ott maradt régről. kapaszkodik erősen. egy kis szépséghiba a mesterségesen természetessé épített kertben. nem tudok mit kezdeni vele. de kigyomlálni sem akarom.
áh. és végül Te. gaz vagy. a legértékesebb. az, akit ki szokás gyomlálni. remélem, sose teszek majd semmit a szokás kedvéért...
na, ideje most aztán már értelmes dolgokkal foglakozni! mondjuk igázzuk le a világot vagy rendezzünk vérfürdőt!!!!
ezt a remek szösszenetet a braincrack -en szerváltam, amit pedig bab blogján találtam...
részemről ez az eredmény:
A
célod egyszerű:
A tökéletes bűnügy végrehajtása.
Indítékod: az átlagnál egy kicsit erősebb benned
a szadista gyönyörszerzési vágy.
Első
Fázis:
Ideje hozzálátnod. Az első dolog, amit meg kell tenned:
felkoncolni Máté Krisztinát és Havas Henriket.
Ezzel felhívod magadra a világ figyelmét, az emberek megdöbbenve
értesülnek érkezésedről.
Ki ez a
az ördögi géniusz ? - kérdezgetik majd megrettenve. Honnan a pokolból jött?
És miért
néz ki úgy, mint egy csupasz agy a dunsztos üvegben ?
Második
Fázis:
Ha ezzel megvagy, a következő lépés:
miszlikbe aprítani a gizai piramisokat.
Figyeld meg, ezután
mutáns véglények hordái szegődnek nyomodba, hogy parancsodra romboljanak és
pusztítsanak. Neved eggyé válik azzal a szörnyűséggel, amit
az emberek úgy emlegetnek, hogy:
Patakvérrr!.
Ezt suttogja majd halála előtt mindenki.
Harmadik
Fázis:
Végül
aktiválod titkos fegyvered:
az apokalipszis-szettet , amely elhozza
a politikusok igazmondási rohamát . Ezek után előbújhatsz
űrállomásodból , a világ a lábaid előtt hever.
Nes! ezennel megbízlak téged, hogy vigyázz nekem valaki fontosra. Magadra. :)
Jövőhéten senkinek nem fogok ráérni.
Kivéve Téged.
p.s.: R.I.P. f.c.
...sajnos ünneprontó kell legyek, és ismételnem kell magam. vannak, akik csak többszöri szájbarágás után sem értenek meg dolgokat. illetve vannak olyan említésre nem méltó emberek, akik szuvas lelke örülhet, mert mégis megemlítem őket. ilyformán.
szóval az április 17-ei postom nem csak dühből írt tömör lényegét üzenem ismét azoknak, akiket alaptalanul túlbecsültem: egyébként kurvára kiváncsi leszek, mégis ki veszi majd magára...
"bárki, aki azt hiszi, hogy ezen blog írásai alapján ismer, kibaszottul nagyon téved!!!
bárki, aki azt hiszi, megsértett vele egy reális határt az életemben, kibaszottul alaptalanul öntelt a nagy felfedezésével. mert nem igaz.
bárki, aki azt hiszi, hogy semmit nem jelent ez nekem, az még inkább kibaszottul mellényúl.
bárki, akinek halvány lila fingja van arról, hogy milyen ez, és hozzávetőlegesen ki vagyok, saját emberi bizonyítványát szignálja alá a fantasztikus "felfedezés" -hez való hozzáállásával.
bárki, aki azt hiszi, nem törlöm az egészet, ha úgy tetszik, téved...
bárki, aki azt tapasztalja, tovább írom, biztos lehet benne, hogy nem csak a felszín és látszat miatt.
ha nem, hát annyit még, hogy értékes embereket kaptam a blogvilágból... nagyon is értékeseket. minden egyes kommentetek kedves volt nekem, kis csapat volt ez, össze-vissza, innen-onnan, több kis csoportosulás szélei egymásba keveredve, jó és rossz érzések, egy működő, energetikus egész....
és bárki, aki nem bárki, azt is tudja, ebből mi minden nem rá vonatkozik.
most ez kicsit elvesztette a varázsát. és nem ti vagytok az okai, akik fontosak voltatok benne.
hát ennyi."
lassan már csak annyi gonosz órám maradt hátra az utolsó államvizsgámig, ahányan a heten voltak. ez azt jelenti, hogy relative, persze hangsúlyozottan relative nem sok időm maradt, hogy megmossam a hajam, kimossam az elfelejtett vizsganadrágomat, megtanuljak 300 oldalt, aludjak - legalább annyit, hogy azt éreztem, aludtam, ez 12 óra alatt még sose sikerült... - megkeressem a (szintén) elfelejtett vizsgacsekket a felsőfokon komponált kupiban, és persze elolvassak még vagy 20 blogot, 15 emailt, 5 cikket, néhány régi sms-t. gondolom az globálisan egyértelmű törvény, hogy ezutóbbiakat nem lehet olvasás nélkül törölni és most hogy az ezren túl vannak a bejövők (nem vicc), elkezdett morculni, hogy be fog telni a memóriája. mondanám neki, hogy az én memóriám már rég betelt, nyilván ezért nem tudok több 300 oldalt 2 nap alatt bevágni, továbbá a beérkező sms-eimet is fejben tárolni, dehát mindegy, a tárhely, az tárhely. mint ahogy a blogomnak is gyakorlatilag csordultig telt a tárhelye. nagy-nagy szeretettel várom szerencsém fenforgása esetén azt, aki segít egyedisablonossá tenni az újat... kap érte egy... hm... hm... ingyen tarotjóslatot! naaa??! :) már amennyire egy műszaki szakinak van erre fogékonysága... ja, megint a lehetetlen pasira török.
uccsó percben igaz, elég későn, de azon filóztam, hogy vajon ha felnyomnám a közigjogot egy blogra, mondjuk minden tétel egy bejegyzés... lehet rekordidő alatt be is vágnám, persze arra az elképzelhetetlen, tökéleteséggel kizárt, lehetetlen, abszurd esetre, ha nemerészeldadni isten úgy adódna, hogy visszatapsolnak... ahogy egy rossz memóriához illik. újra, és újra, mint egy emléket, ami nem kristályosodik ki. csak homályos és piszkál. engem bezzeg nem piszkált a kurva vizsganadrágom, hogy ne éjfélkor jusson eszembe, ugyan mossam már ki vizsga előtt... úgy döntöttem, magánbanonára felterjesztés egyidejű eszközlése mellett tőlem teljesen független, szerencsés jelnek tekintem. holnapra úgyis elfelejtem.
A pszichotikus és neurotikus közt az a különbség, hogy míg a pszichotikus váltig állítja, kétszer kettő az öt, addig a neurotikus pontosan tudja, hogy négy. Csak kevesli. Ez sem több egy blognál...
balinto 2006